Magyarország Alaptörvénye (korábban Alkotmánya) a magyar jogi hierarchiában a legfelsőbb szintű jogforrás, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba.
Mi az Alaptörvény?
Az Alkotmány az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogi norma, amely tartalmazza az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Az Alkotmány a legmagasabb szintű norma Magyarországon, így nem lehet olyan jogszabályt hozni, amely ellentétes annak tartalmával. Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.
Mikor fogadták el az Alaptörvény?
2011. április 18-án az Országgyűlés elfogadta Magyarország új Alaptörvényét, melyet Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. április 25-én, húsvéthétfőn írt alá ünnepélyes keretek között. Az új normaszöveg 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az új alaptörvénnyel hatályon kívül helyezte az 1949. évi XX. számú törvényt ez volt Magyarország Alkotmánya.
Miről rendelkezik az Alaptörvény?
Meghatározza a magyar társadalmi-politikai-gazdasági berendezkedés legfontosabb szegmenseit. A normaszöveg öt részből áll, melyek sorrendje a következő: Preambulum (Nemzeti Hitvallás), Alapvetés (államforma, területi struktúra, jelképek, ünnepek, európai integráció, határon túl élő magyarok és Magyarországon élő nemzetiségek), Szabadság és felelősség (alkotmányos alapjogok), Az állam (lásd az alkotmányos rendszernél), Különleges jogrend (rendkívüli helyzetek).